Anyatejút Webinárium

Kékvérű bébik - Anyaság az európai uralkodóházakban

A magántulajdon elterjedésével és az uralkodás öröklődésével fontossá vált, hogy kik egy gyermek vér szerinti szülei. Az uralkodóházakban a hatalom és a vagyon továbbadása, diplomáciai kapcsolatok, a béke biztosítása függött attól, ki a vér szerinti édesanyja és édesapja a gyermeknek. A fogantatástól a felnövekedésig igyekeztek tehát biztosítani, hogy az utód biztosan és bizonyíthatóan a vérvonalat kövesse.

Fontos szempont volt tehát, hogy a nő bizonyíthatóan csak azzal a férfival létesítsen nemi kapcsolatot, aki a lehetséges utód apja. Bekerült a köztudatba a „szüzesség” fogalma, amivel egy nőnek azt az állapotát igyekeztek bizonyítani, hogy a kiszemelt férfin kívül nem volt együtt korábban senkivel. A királylányok már korán elkerültek a kiszemelt királyi udvarokba és ott nőttek fel, ezzel is biztosítva a frigyet. Sajnos a korai házasság és a házasság korai elhálása volt, hogy a nagyon fiatal asszony életébe került. (A 20 éves Mátyás király felesége Katalin csak 14 éves volt, mikor gyermeket szült, amit sem a kisfiú, sem ő nem élt túl.) Amelyik királylányt nem jegyezték el kisgyermekként, azok közül sokakat apácák nevelték zárdában, így biztosítva, hogy csak a kiszemelt férfival kerüljenek kapcsolatba. (Szent Margit végül nem is akart férjhez menni, 28 évesen a kolostorban halt meg.)

Sem a házasság elhálása sem a szülés nem volt háborítatlan. Mindkettő közügy volt, mindkettőt bizonyítani kellett, így gyakran zajlott kisebb, nagyobb csoportnyi tanú jelenlétében. Így lett közügy például Marie Antoinette és XVI. Lajos francia király nemi élete és a királyné szülése is. A 14 éves osztrák királylány és a 16 éves francia trónörökös sokáig nem hálták el a nászéjszakát, ami még a történelem könyvekben is megjelenik. Mikor a királyné 23 évesen (végre!) gyermeket szült, zsúfolásig telt a szoba a kíváncsiskodókkal.

Fontos kérdés volt még a királyi utód táplálása és nevelése is. Hiszen a - korabeli vélekedés értelmében - az anyatejjel a jellemet is magába szívta a csecsemő. A szoptatás persze a túlélés záloga is volt. Voltak, akik maguk szoptatták gyermekeiket, mint például II. Johanna kasztíliai királynő, és voltak, akik - nagyon alaposan kiválasztott - szoptatós dajkákra bízták őket. A 16 gyermeket világra hozó osztrák császárnő Mária Terézia nagyon komolyan vette a gyermeknevelést. A dajkákat és nevelőket gondosan választotta ki és átgondolt szabályokat hozott, hogy a császári utódok a legharmonikusabban nőjenek fel.

Szoptatással kapcsolatos tények és tévhitek

Rengeteg tévhit kering a köztudatban a szoptatással kapcsolatban. Találunk köztük a tejmennyiségre, a fájdalmas szoptatásra, a mellgyulladásra, a fejésre vonatkozót, de az anyai táplálkozással, életmóddal kapcsolatosakat is. Sokan hiszik azt, hogy minden szoptatás után fejni kell, pedig egy hatékonyan szopó, válaszkészen szoptatott kisbaba mellett a fejés hiperlaktáció okozhat, ami mastitishez vezethet. Viszonylag gyakori tévedés az, hogy nem lesz elég zsíros az anyatej, ha az anya nem eszik zsíros ételeket. Pedig az anyatej zsírtartalmát nem befolyásolja a táplálkozás, ellenben a zsírsavösszetételt igen. Azzal is gyakran keresnek meg bennünket az anyák, hogy igaz-e, hogy a gyermek egy éves kora után már nem elég tápláló az anyatej. Noha az anyatej mit sem veszít kalória- és tápanyagtartalmából pusztán azért, mert eltelt egy év a szülés óta. Megfelelő kiegészítő táplálékok mellett biztosítja a kisded optimális fejlődését, a tejben lévő élő anyagok, immunfehérjék pedig az immunvédelmét. Nagyon gyakori tévhit, hogy nyáron vizet kell itatni a szoptatott csecsemővel, pedig az anyatej magas, 87 és fél százalékos víztartalma miatt, ha az anya korlátozás nélkül teszi mellre a kizárólag és igény szerint szoptatott kisbabát, akkor az anyatej fedezi a csecsemő folyadékszükségletét a legnagyobb melegben is. A kifejezetten veszélyes tévhitek közé tartozik az, hogy mellgyulladás esetén alaposan meg kell masszírozni a gyulladt területet. Valójában ez a brutális beavatkozás rontja az anya állapotát, súlyosabb masitist okoz, mely során flegmon, tályog alakul ki, valamint szövetelhalás következik be az emlőben.

Az előadásban megismerjük és helyre tesszük a tévhiteket, tudományos evidenciák segítségével. Az előadás vezérfonalát az előadó 2015-ben megjelent és jelenleg átdolgozás alatt álló könyve, a Szoptatás: tények és tévhitek adja.

A perinatalis stressz hatása az anya-gyermek interakciókra

A szoptatási tanácsadó munkája során gyakran találkozik a perinatalis stressz következményeként a szoptatási problémával. A stresszteli élmények befolyásolják az anyai szenzitivitást, a csecsemőre ráhangolódást, igényeinek felismerését, jelzéseinek értelmezését, az azokra adott megfelelő és időben érkező választ, a válasz-kész gondozást. A depressziós anya újszülöttje maga is depressziós tünetekkel születik, ami újszülöttkorban nehéz megnyugtathatóság, excesszív sírás tüneteivel jelentkezhet. Az anyák a csecsemő gyakori sírása, nehéz megnyugtathatósága mögött gyakran hiszik azt, hogy kevés a tej, „nem megfelelő” „túl erős”, vagy éppen „nem elég tápláló”, ami aláássa a sikeres szoptatást. A stresszes élmények megjelenhetnek szoptatási nehézségben, nem megfelelő súlygyarapodásban, szopási sztrájk formájában is. A tanácsadó feladata a korrekt információ átadása mellett az anya-csecsemő páros megfelelő szakemberhez irányítása és team-munka keretében a szoptatás további támogatása.

Császármetszés epidémia - okok, trend visszafordításának lehetőségei. Császármetszés rövid és hosszú távú hatásai az anyára és a gyermekre.

A császármetszések gyakorisága az elmúlt három évtizedben riasztó mértékű emelkedést mutat, ugyanakkor globálisan a császármetszések arányában nagy egyenlőtlenség mutatkozik. Az orvosi javallat alapján végzett császármetszés sikeresen életet menthet és pozitív hatása van az anya és az újszülött morbiditására és mortalitására.

Ugyanakkor számolni kell azzal, hogy a császármetszés korai és késői szövődményekkel járhat az anyánál és a gyermeknél, ami miatt a felesleges császármetszéseket el kellene kerülni. Az anyánál gyakoribb intrapartum és posztpartum szövődmények az infekció, szervsérülés, tromboembóliás szövődmények, vérzés, hiszterektómia, fájdalom, és a későbbi terhességekben egyes szövődmények megnövekedett kockázata mint gyakoribb spontán vetélés és halvaszülés, placenta tapadási rendellenesség, méhruptúra stb.

A gyermeknél a császármetszés korai negatív hatása az aranyóra sokkal gyakoribb elmaradása, 10%-ot meghaladó súlyvesztés gyakoribb, a szoptatás sikerét befolyásoló negatív tényezők mint első mellretétel később történik meg, ritkább szoptatás stb.

A császármetszéssel születetteknél nem alakul optimálisan a bél mikrobiom, későbbi életkorban bizonyos betegségeknek magasabb a kockázata, mint az immunrendszerrel kapcsolatos kórállapotok (asztma, szénanátha, táplálékallergia) és anyagcserebetegségek (obezitás), bár jelenleg ok-okozati összefüggés nem bizonyítható.

Részletes bemutatásra kerülnek a császármetszést követő szoptatás nehezítettségét előidéző okok és a fokozott szoptatástámogatás szempontjai.

A császármetszések számarányának emelkedése mögött számos tényező áll, többek között a császármetszés indikációjának kiterjesztése, ritkább hüvelyi szülés császármetszés után, megváltozott kockázati profil az anyáknál, pszichoszociális tényezők és az anya kérésére orvosi javallat nélkül végzett császármetszések emelkedő aránya.

A császármetszések arányának visszafordításához szülészeti és nem klinikai módszerek állnak rendelkezésre. A változáshoz arra van szükség, hogy a beavatkozások előtt megtörténjen az okok feltárása az adott környezetben (intézmény, régió, ország stb), melyek a felesleges császármetszések hátterében állnak

A sikerhez az egészségügy, a társadalombiztosítási szektor, női csoportok és az egész társadalom bevonása szükséges.

Galaktogógumok

Galaktogógum (laktogógum). Mit is jelent vajon ez a magyar fülnek kissé mulatságosan hangzó szó? A tejelválasztást fokozó szer. Mire gondolhatunk? Étel, gyógynövény, gyógyszer valami titkos csodaszer? A tejtermelés beindulását, a tejelválasztás működését és annak tartós fennmaradását elsősorban egy hatékonyan szopó csecsemő tudja biztosítani. Emellett azonban ismertek olyan „szerek” melyek valóban fokozhatják a csecsemő számára megtermelt tej mennyiségét. Szoptatási szaktanácsadókhoz gyakran fordulnak a „nem elég a tej” problémakör miatt az édesanyák. Az esetek jelentős részében kiderül a probléma gondos feltérképezése után, hogy valójában elegendő a kisbaba számára az általa elérhető, megtermeltethető tejmennyiség. Ennek ellenére mégis fogyasztanak az édesanyák valamilyen galaktogógumot. Szinte automatikusan vásárolják meg a kelengyével együtt, gyakorta szakemberek tanácsára. Vajon van/lehet nem kívánatos hatásuk a szoptatott csecsemőkre, ha feleslegesen alkalmazzák, használják őket? Előadásomban arra vállalkozok, hogy számba veszem az aktuálisan elérhető, megvásárolható tejtermelést fokozó „szereket” és azt, hogy igazolt-e elfogadható evidenciákkal ezek hatása.

Gyakorlati szempontok a kórházba került csecsemő és kisded szoptatástámogatásában

Kórházi munkám során heti szinten találkozom akut betegséggel gyermekosztályos kezelést igénylő szoptatott csecsemőkkel és kisdedekkel. Édesanyák elmondása alapján többször tapasztalom, hogy indokolatlanul kerül felfüggesztésre a szoptatás egy-egy betegség kapcsán. Az egészségügyi dolgozók egy része még hiányos ismeretekkel rendelkezik a szoptatástámogatás tekintetében. Kórházi szakdolgozók kérdőívének feldolgozása után ismertetem azokat a betegségeket, amelyek mellett szükséges lehet a szoptatás átmeneti felfüggesztése. Előadásomban részletezem, milyen lehetőségek állnak rendelkezésre a gyermekosztályon dolgozók számára, hogy hatékonyan tudják támogatni a szoptató édesanyát, elősegítve a gyermek gyógyulását.

Fontos a területen dolgozók (védőnő, házi gyermekorvos) megfelelő tájékozottsága a felvevő területükhöz tartozó kórház működéséről, a szoptatástámogatás gyakorlatáról, hiszen alapellátóként hozzájuk fordulnak elsőként segítségért az édesanyák.

A magyarországi gyermekvállalás előtt álló fiatal felnőttek szoptatással kapcsolatos ismeretei és attitűdje

A szoptatástól, annak jelentőségétől, a konkrét ismeretektől társadalmilag eltávolodva, ugyanakkor a prevenciós kísérleteknek, programoknak, a tudományos kutatási eredmények látótérbe kerülésének és a szakemberek képzésének köszönhetően egyre több várandós anya igyekszik felkészülni a szoptatásra. Ma már tény, hogy az előzetes felkészülés és ismeretszerzés nagyban befolyásolja a szoptatási szándékot, a szoptatás megkezdését, időtartamát és kizárólagosságát. Adja magát a kérdés, vajon milyen eredményeket érnénk el a szoptatási szándék növelésében, a szoptatás megkezdésében, folytatásában és sikerességében, ha ez a felkészülés nem korlátozódna a várandósság idejére, hanem a szoptatás témája már jóval a gyermekvállalás előtt bekerülne a fiatal felnőttek gondolatai, ismeretei közé. Ebből fakadóan laktációs szaktanácsadó hallgatóként szakdolgozati témaválasztásomat (Semmelweis Egyetem) az a kíváncsiság motiválta, hogy megismerjem a mai magyarországi gyermekvállalás előtt álló fiatal felnőttek szoptatással kapcsolatos ismereteit és attitűdjét. Fontosnak tartom feltérképezni, felmérni, megismerni és megérteni, hogy ezen fiatal felnőttek milyen tudással és véleménnyel rendelkeznek a szoptatásról mint gondozási formáról és mint biológiai normáról; a laktáció jelentéséről és jelentőségéről; az anyatejes és tápszeres táplálás közötti különbségekről; valamint a laktációval kapcsolatos segítségnyújtási formákról, illetve milyen eszközök, lehetőségek állhatnak rendelkezésre annak érdekében, hogy még a gyermekvállalás előtt megismerkedhessenek a téma fontosságával és részleteivel. A kutatás eredménye - figyelembe véve korlátait is - kiindulási alapot, ötletet szolgáltathat további, részletezett, pontosított, reprezentatív kutatások előkészítéséhez, illetve akár gyermektelen fiatal felnőttek számára tervezett/szervezett érzékenyítő kampányok és programok kidolgozásához, hogy a szoptatással kapcsolatos tudás a várandós időszakot megelőzően sokkal hamarabb eljuthasson hozzájuk, befolyásolva ezzel későbbi szoptatással kapcsolatos szándékaikat is.

Cöliákia és szoptatás

Gyakran felmerül a cöliákiás szoptató édesanyákban, hogy az ő állapotuk mennyiben befolyásolja a szoptatást illetve mit tehetnek annak érdekébenm hogy kisbabájuk ne legyen érintett a betegségben? Előadásom célja összegezni az aktuális ajánlások és szakirodalmi adatokat az alábbi szempontok szerint: milyen lehetséges következményei lehetnek táplálás módjának a gyermek egészségére, az autoimmun betegség kialakulására. A korábban nagy vitákat indikáló négy hónapos kor körüli gluténbevezetés protektív jellegére vonatkozóan az aktuális irodalmi adatok által tisztázott újabb evidenciák körüljárása. A cöliákiával gyakran társuló autoimmun kórképek és a szoptatottság összefüggéseinek felderítése.

Az otthonszülés helyzete Magyarországon

Magyarországon 2011 óta szabályozott az otthonszülés. Az Életfa Bábapraxis 2012 tavasza óta kísér intézeten kívüli szüléseket. Rövid áttekintést nyújtok Praxisunkról, a statisztikáiról, a szabályozással kapcsolatos tudnivalókról és a bábai szemléletről. Fontos felismerni az igényt, ami a szabályozáshoz vezetett és fontos beszélni arról, hogy jelenleg hol tartunk.

• Hogyan tud megvalósulni a személyre szabott ellátás?
• Miért magas az elégedettsége azon nőknek, akik tervezetten intézeten kívül szültek?
• Miért magas az intézeten kívül szült édesanyák körében a hosszútávú szoptatás aránya?

Az újszülöttek adaptációja sikeresen megy végbe, alig fordul elő patológiás sárgaság. Számos pszichológiai előny, köztük pl. a korai kötődés szempontjai is maximálisan megvalósulnak. Praxisunk statisztikája adatokkal szolgál a kórházba kerülési arányról, indikációkról. A jelen problematikája (és a jövő kihívása is egyben), hogy az otthonszülés témáját körülvevő érzelmek, és a még mindig tapasztalható információ hiány feszültséget hozhat létre az egészségügyi társszakmák között. Az együttműködésre adott válaszaink között első helyen szerepel a transzparencia.

A negyedik trimeszter és az újszülöttkori hasfájás rejtelmei

Az elmúlt években hazánkban is egyre inkább köztudatba került a várandóssággal kapcsolatban a negyedik trimeszter fogalma, mely segíthet megérteni, miért olyan nehéz az a bizonyos első három hónap. Ez az adaptációs időszak az egyik legnehezebb az újszülöttek számára, mikor szokják a környezetüket és igyekeznek alkalmazkodni is hozzá. Ilyenkor ráadásul a család is még az ismerkedési fázisban van, nemcsak az új családtagot próbálja megismerni, összeszokni vele, de a megváltozott szerepeiket is igyekeznek magukénak tudni. Óriási különbség van a méhen belüli és kívüli életben, így nem is csoda, ha egy újszülött szinte csak alszik vagy pedig sokat és keservesen sír. Ilyenkor szinte minden szülőnek az az első gondolata, hogy biztosan a hasa fáj, kevés az anyatej, esetleg nem elég tápláló, vagy épp túl sok és túleszi magát az újszülött, pláne, ha egész nap mellen is van és letehetetlen, igényli is a testkontaktot. Sokan ragaszkodnak ahhoz, hogy kell, hogy legyen valami kézzel fogható a háttérben, hogy miért sírhat annyit az újszülöttjük, és kell legyen rá megoldás is, leginkább egy gyorsan segítő gyógyszer formájában. Ilyen esetekben a tünetek alapján több orvos is hasfájást diagnosztizál, pedig általában a szakemberek többsége is bizonytalan, hogy van-e egyáltalán bármi betegség a háttérben. Vajon tényleg szükséges csodaszereket adni az újszülötteknek minden esetben ebben az érzékeny időszakban, vagy el lehet fogadni, hogy a születés hatalmas változás számukra, amire sokszor az idő és a türelem, az összeszokás jelent megoldást?

Ha jobban megismerjük és megértjük ezt, mi szakemberek is, talán könnyebb lesz az általunk támogatott családoknak is elfogadniuk ezt a helyzetet, és túljutniuk rajta, nem csorbítva ezzel a válaszkész gondozás, valamint a szoptatás, mint biológiai norma, minőségét és mennyiségét sem.