Végh Ágnes
pszichológus, perinatális szaktanácsadó
Mindig nagyon érdekelt a csecsemő és kisgyermekkor, a kötődés, a
szoptatás és ezek hosszú távú hatása. Ahogy az elvetett magból sudár fácska...
tovább...
"És a dajka a keblére vette a kisdedet…". Csecsemő- és anyasorsok a bérdajkaság korából
„Ezen a lánykán minden kedves volt, de nem tudta, miért nem fér a szívéhez.” - „Miért nem
engedted meg, hiszen könyörögtem, hogy én szoptathassam? … Kértem, hogy én táplálhassam, nem
engedték meg s most szemrehányást tesznek.” Annának a szülés után kialakuló pszichózis miatt
kellett beleegyeznie, hogy szoptatós dajkát hívjanak kislányához. A XIX. századi Oroszországban
házhoz jött a dajka.
„Egyszer Emmának hirtelen eszébe jutott, hogy látnia kell a kis leányát, a kit dajkaságba adtak
az asztalos feleségéhez. … A kapunyitás zajára megjelent a dajka, karján egy csecsemővel, a ki
éppen szopott. Emmának a gyereke egy alacsony fűzfavesszőből font bölcsőben feküdt. Anyja a
takaróval együtt karjai közé vette s halkan dúdolgatva ringatni kezdte. … Különösnek tűnt fel a
szép nankin-ruhás hölgy e nyomorúság közepette.” Emmának már a férjét is kiadták annak idején
dajkaságba a XIX. századi Franciaországban.
„Holmi szegény cselédfélétül csak könnyebben megkapom azt az öt forintot, mert annak minden
hónapban kijár a bére; de mikor valami úri dámával van dolgom, az isten őrizz. Mert vannak ám
itten úri gyerekek is. Ne tessék rosszat gondolni. Ez a kis poronty a bölcsőben hát ez egy
jómódú kereskedőnének a kicsinye, akinek derék ura van, szép szállása van, kocsin jár, selyemmel
söpri az utcát, hanem hát nem tudta tűrni a szoptatós dajkáknak a szekatúráját. Tudja, lelkem,
egy szoptatós dajka nagy úr egy úri háznál, s inkább kiadta hozzám dajkaságba. Az igaz, hogy ez
tizenkét forintot fizet; de tisztába is kell tartanom a kicsinyét, s minden hónapban egyszer be
kell hozzá vinnem a városba, hogy lássa.” Richárd nyomorúságos körülmények között találja meg a
fiát a XIX. századi Magyarországon. A kisfiú azért került el vidéki dajkához, mert édesanyja
megesett úrilány volt.
A szoptatós dajkák és a bérdajkaság intézménye a módos családoknál Európa szerte elterjedt
gyakorlat volt a történelem folyamán, amelyet a korabeli szakemberek időről időre megpróbáltak
visszaszorítani. Magyarországon XVII. századi forrásokból tudhatjuk meg, hogyan választottak
szoptatós dajkát a főúri családok.
A XIX. században magyar orvosok és politikusok (Mátéfy Ferenc, Mokossinyi Mihály, Horváth Elek,
Saly Imre, Kossuth Lajos) léptek fel a bérdajkaság káros szokása ellen és érveltek azért, hogy
az anyák maguk szoptassák gyermekeiket. „Szoptasd tehát oh anya csecsemődet, mert természetes,
törvényes és egyedül jó táplálmánya emlőidben van rejtve.”
De hogyan hatott az anyák és gyermekeik kapcsolatára, az anyák és a csecsemők sorsára az, ha a
kisdedet dajkák gondjára bízták? Néhány esetet szeretnék bemutatni a múltból, többek között a
bevezetőben idézett Anna Karenyina (Tolsztoj), Emma Bovary (Flaubert) és Plankenhorst Alfonsine
(Jókai) és gyermekeik sorsát ebből a szemszögből.