IBCLC-knek előreláthatólag 5 L-CERP, 4 R-CERP igényelhető, amely az előadások valós hosszának függvényében valtozhat. IBCLC vizsgára készülők beszámíthatják a továbbképzési óraszámaikba.
Előadásaink a webináriumot követően felvételről is megtekinthetőek a regisztrált résztvevők számára.
A Siófoki Kórházban 2013 óta működik szoptatási ambulancia, ahol nemcsak a kórházunkban világra jött újszülöttek családjának adjuk meg a szoptatástámogatás lehetőségét a hazaadás után, hanem térítésmentes tanácsadást biztosítunk a más megyéből érkező anya-baba páros számára is.
Jelen felmérésem szerint 2025-ben Magyarországon 12 szoptatási ambulancia működik változó kapacitással. Az ambulanciákon túlnyomórészt gyermekgyógyász, de szülésznő vagy szülész-nőgyógyász szakorvosi képesítéssel rendelkező IBCLC vagy SE laktációs szaktanácsadók dolgoznak. Több másik kórházban is a tervek között szerepel, hogy létrehoznak egy objektív, tápszergyártók befolyásolásától mentes szoptatástámogató szakrendelést, ahol időpont egyeztetés után, beutaló nélkül fogadják a babákat, az édesanyákat.
Működésük létrejöttének számos infrastruktúrális feltétele van (különálló helyiség a nyugodt tanácsadás biztosításához, számítógép használat, szoptatási segédeszközök), legfőbb probléma azonban a humán erőforrás csökkent kapacitása a megnövekedett igényekhez képest.
Előadásomban a saját praxisunk gyakorlatát is részletezem. Az ambulanciánkhoz forduló anya-baba páros leggyakoribb problémái között a fájdalmas szoptatás, a sebes mellbimbó, a súlyfejlődésbeli elmaradás szerepel. Munkánk során elengedhetetlen a társszakmákkal történő együttműködés, többek között a szülész-nőgyógyászokkal, a sebészekkel, a DSGM és a craniosacralis terápiát végző szakemberekkel. 2 eset részletes ismertetésével szemléltetem a tanácsadói munka nehézségeit, melyből 1 eset kapcsán további együtt gondolkodást kívánna a szülői visszajelzés gyakori elmaradásának feltérképezése.
Fontosnak tartom a területen dolgozók hiteles tájékoztatását is, ezért az EESZT-be történő dokumentációval kiküszöbölhető a védőnők és a család orvosok, házi gyermekorvosok nem megfelelő tájékoztatása.
Az anyává válás folyamata – a fogantatástól a gyermekágyi időszakig – mély testi-lelki átalakulással jár. Ezt az életszakaszt gyakran kíséri a félelem érzése, amely összefonódik a várandósság, a szülés, a szülői szerepvállalás és a jövő kiszámíthatatlansága körüli bizonytalanságokkal.
A szülővé válás kilépés a megszokottból: komfortzóna-elhagyás, új szerepek elsajátítása, a kontroll elengedése. A perinatális időszakban az anyát jellemző módosult tudatállapot lehetőséget teremt a befelé figyelésre és a külső ingerek szűrésére, elősegítve a ráhangolódást az anyai működésre. Ugyanakkor ez a nyitott, érzékeny állapot fogékonyabbá is teszi az aggodalomra, a szorongásra.
A félelem megjelenésében számos biológiai, pszichés és társadalmi tényező játszik szerepet: hormonális változások, alváshiány, fizikai kimerültség, érzelmi túlterheltség, a társadalmi elvárásoknak való megfelelni vágyás, valamint a szülői szerep idealizált képe egyaránt hozzájárulnak a belső feszültségek kialakulásához.
Fontos megértenünk: a félelemnek evolúciós gyökerei vannak. Nem csupán „tűrni kell”, hanem elismerni adaptív szerepét – a túlélést és a biztonságot szolgálja, támogatja a veszélyhelyzetek felismerését és a szociális kapcsolatok mélyítését is.
Szakemberként kiemelt felelősségünk, hogy a velünk kapcsolatba kerülő kismamákat támogassuk abban, hogy felismerjék a félelmeik természetes voltát, és megértsék: a félelem nem gyengeség, hanem egy értékes belső iránytű. Tudatos jelenléttel, megerősítéssel és edukációval segíthetjük őket abban, hogy a szorongás helyett biztonságban élhessék meg ezt az érzékeny életszakaszt.
Az előadásom központi témája a gyermekbántalmazás hosszú távú hatásainak bemutatása lesz. A gyermekkorban elszenvedett bántalmazás – legyen az fizikai, lelki, szexuális vagy elhanyagolás – nem csupán az adott pillanatban okoz szenvedést, hanem gyakran súlyos következményekkel jár az áldozat egész életére nézve. Célom, hogy bemutassam, milyen pszichológiai, biológiai, társadalmi és generációkon átívelő hatásai lehetnek a bántalmazásnak, és milyen lehetőségeink vannak megelőzni vagy enyhíteni ezeket a következményeket.
Először is áttekintem a gyermekbántalmazás főbb típusait, mivel ezek különböző módon hatnak a gyermek fejlődésére. A fizikai bántalmazás azonnali testi sérülésekkel járhat, de a pszichológiai következmények – például a szorongás, félelem vagy bizalmatlanság – hosszú távon is jelen maradhatnak. Az érzelmi bántalmazás – például a megalázás, elutasítás vagy a folyamatos kritizálás – gyakran láthatatlan, de mély sebeket okoz az önértékelésben és a kapcsolati készségekben. A szexuális bántalmazás különösen súlyos trauma, amely az áldozat szexualitására, testképére és mentális egészségére is kihat. Az elhanyagolás pedig a gyermek alapvető szükségleteinek figyelmen kívül hagyását jelenti, ami gyakran jár érzelmi és fejlődési elmaradással.
A gyermekbántalmazás hosszú távon jelentős mentális zavarokat okozhat. A felnőttkorban jelentkező depresszió, szorongás, poszttraumás stressz zavar (PTSD) vagy személyiségzavarok gyakran visszavezethetők a gyermekkorban elszenvedett traumákra. Emellett ezek az élmények hatással vannak az egyén kapcsolataira, önbizalmára és életvezetésére is.
Az előadás során kitérünk a bántalmazás idegrendszeri és testi következményeire is. A krónikus stressz és félelem nemcsak pszichésen, hanem biológiai szinten is nyomot hagy: például az agy bizonyos területei (hippocampus, amygdala) sérülhetnek, és a stresszkezelő rendszer (HPA-tengely) túlterhelődik. Ez növeli a felnőttkori szívbetegségek, cukorbetegség és más egészségügyi problémák kockázatát.
Fontos témaként foglalkozom azzal is, hogy ezek a traumák hogyan öröklődhetnek tovább generációkon keresztül. A gyermekkorban bántalmazott felnőttek gyakran küzdenek saját szülői szerepükkel, és – ha nem kapnak megfelelő segítséget – akaratlanul is továbbadhatják a negatív mintákat.
Végül az előadás célja nemcsak a probléma bemutatása, hanem a megoldási lehetőségek ismertetése is.
A csecsemők éjszakai ébredései szinte minden család életében kihívást jelentenek. Azonban az, hogy egy anya hogyan éli meg ezeket az ébredéseket – megterhelésként, a csecsemőkor természetes részeként, vagy akár kudarcélményként –, nem csupán a baba viselkedésétől, hanem az anya kulturális közegétől, elvárásaitól, tájékozottságától és támogatottságától is függ.
Előadásunk három pillérre épül. Elsőként áttekintjük azokat az elméleti és empirikus eredményeket, amelyek szerint a szülői beszámolók gyakran jelentősen eltérnek a műszeres alvásvizsgálatoktól: a szülők gyakran túlbecsülik a babák ébredésszámát, miközben a kipihentség érzete nem objektív mutatóktól, hanem a percepciót formáló tényezőktől (normák, partneri viszony, információk) függ. Rávilágítunk arra, hogy a negatív éjszakai megélés hogyan járulhat hozzá a szoptatás idő előtti befejezéséhez, tápszer adásához és alvástréning alkalmazásához.
A második részben esetbemutatásokon keresztül illusztráljuk, hogyan jelenik meg a fenti dinamika a gyakorlatban: szoptató anyák közötti eltérő percepciók, megküzdési stratégiák és azok hatása a családi alvási berendezkedésre (pl. apa külön alvása, bevonódás az éjszakai gondoskodásba).
Az előadás harmadik részében gyakorlati tanácsokat fogalmazunk meg szakemberek számára: hogyan lehet támogatni az anyákat a realisztikus elvárások kialakításában, az éjszakai gondoskodás normalizálásában, valamint a hosszú távú szoptatás fenntartásában. Kiemelten foglalkozunk az információátadás, az apák bevonásának lehetőségei és a valós szülői igényekre reagáló támogatás szerepével.
Prezentációnk célja, hogy a résztvevők árnyaltabb képet kapjanak arról, milyen pszichoszociális tényezők befolyásolják az éjszakai gondoskodás megélését, és milyen eszközökkel lehet elősegíteni a szoptatásbarát attitűd fenntartását a legnehezebb, éjszakai időszakokban is.
Az ételekkel kapcsolatos koragyermekkori tapasztalatok hatásai meghatározó szerepet játszanak a gyermekek étkezéssel való kapcsolatának, önszabályozási képességeinek, valamint testérzeteikhez fűződő viszonyának alakulásában.
A gyermekek már a várandósság és a szoptatás időszaka alatt – vagyis még a hozzátáplálás megkezdése előtt – tapasztalatot szereznek a családi étkezés kultúrájáról.
A gondozók által „egészségesnek” vagy „egészségtelennek” nevezett ételek befolyásolják a gyermekek ételmegítélését, hatással lehetnek étkezési attitűdökre, maladaptív egészségmagatartások kialakulására is.
A koragyermekkori edukációban szerepet játszik a tapasztalatszerzés, a szülői minta megfigyelése, a támogató, válaszkész szülői jelenlét. Az ételek moralizálás helyett a válaszkész szülői jelenlét, az interoceptív tudatosság fejlesztése, valamint a szülői ételhez való viszonyulás célzott intervenciója kínálhat adaptív megoldási lehetőségeket.
Az előadás célja, hogy gyakorlati szempontból mutassa be azokat a lehetőségeket, amelyek a szülők belső szabályozásának támogatásán keresztül segítik a gyermekek étkezés közbeni autonómiájának támogatását. Kiemelt fókusz kerül a preventív célú edukációra, a szülő-gyermek közötti, ételekről való kommunikáció helyes megvalósulására.
Célom, hogy a hallgatóság számára körvonalazódjon az ételekről való helyes szülő-gyermek kommunikáció, illetve a segítő szakmák szülőtámogató szerepének lehetősége az étkezési interakciók harmonizálásában.
A laktáció anatómiája és élettana az utóbbi évtizedekben világszerte számos kutatás tárgyát képezi. Ennek eredményeképpen az ismeretek egyre szélesednek, ami számos kérdésben korrekciót, de legalábbis pontosítást tesz szükségessé.
Az UH vizsgálatok segítségével néhány évtizede vált ismertté, hogy a tejcsatornák az emlőben nem sugárirányban futnak, a korábbi feltételezésasel szemben kisebb a számuk, felületesek és a mirigyállomány nagy része a bimbótól 3 cm-en belüli területen helyezkedik el. Az emlő vérellátásával, beidegzésével, faszciarendszerével kapcsolatos ismeretek bővülését a patológiás elváltozások miatt végzett sebészeti beavatkozások mellett a mell plasztikai sebészetének népszerűvé válása is szükségessé teszi. Az 1970-es években világszerte mélypontra kerülő szoptatási mutatók azután kezdtek emelkedni, hogy az anyatej összetételével és az anyatejes táplálás pozitív hatásaival kapcsolatos kutatások eredényei ismertté váltak. Az anytejes táplálás fontosságának felismerése vezetett ahhoz, hogy az anatómiai ismeretek egyidejű bővülésével a sebészeti beavatkozások tejtermelést negatívan befolyásoló hatásának méréséklése nagyobb eséllyel történhet meg.
A mell számos stádiumon keresztül fejlődik és készül fel a laktációra; az embrionális kor, a magzati kor, a neonatális időszak, a pubertás és a várandósság alatt. Ennek kapcsán bemutatjuk az alveologenezis stádiumait. Az emlő fejlődése, a mammogenezis, a várandósság alatt bekövetkező laktogenezis I (szekretoros differenciálódás), majd a galaktopoisis időszakának részletes bemutatása során az egyes stádiumokat befolyásoló hormonális hatásokat az újabb kutatások tükrében elemezzük.
A csecsemő számos olyan anatómiai jellegzetességet mutat, amelyek mind a jó mellretapadást és a hatékony szopást segítik, mint pl. a nagy nyelv, a virtuális rést képező szájüreg, a Bichat féle zsírpárna. Legutóbbi vizsgálatok mutatnak rá arra, hogy a jó mellretapadás során a felső ajak neutrális pozícióban van, miközben az alsó ajak kifelé fordul, tehát a jó mellretapadást nem az ún. “halszáj” jellemzi. A gégefedő alakja és állaga a felnőttétől eltérő. A gége az újszülöttben és fiatal csecsemőben magasra helyezett, ami segíti a szopás, nyelés és légzés koordinációját és minimalizálja az aspiráció kockázatát. A tej eltávolítása a mellből elsősorban a negatív nyomás (szívás) révénbtörténik, kisebb mértékben játszik szerepet a kompresszió és a tejcsatornákban a tejleadó reflex által előidézett pozitív nyomás. A szopásban szerepet játszó képletek anatómiájának ismerete és a szopás mechanizmusának megértése segíti a szakemebereket a szoptatási/szopási nehézségek megoldásában.
A programváltoztatás jogát fenntartjuk.
A következő szakmacsoportokba tartozó szakdolgozóknak jár továbbképzési pont:
Kapcsolat: Rózsa Ibolya, +36 30 583-4877, e-mail: ibclc@iboly.hu
